Dreamland V. Fejezet

Dreamland - V. Fejezet - rejtélyes idegen

S mi csak csókolóztunk. Justin épp fel akart emelni, amikor a kert felőli bokroktól egy ág reccsenés szerű hang hallatszott. A szánk hirtelen eltávolodott egymástól.
- Te is hallottad? - kérdezte Justin.
- Igazából nem akartalak megijeszteni, de én már korábban észrevettem, hogy olyan mintha valaki figyelne, de nem akartalak felzaklatni. - szégyenlősködtem.
- Hogy mi? Miért nem tudtál szólni? Akkor most nem lennénk ilyen helyzetben. Istenem mit csináljak. - Förmedt rám Jus, majd a haját tépte.
- Jól van szerelmem, ne haragudj rám kérlek. Nyugodj meg. Megijesztesz. - válaszoltam.
- Nincs nyugi. Mi van ha valami lesifotós volt? akkor holnap ez már a címlapon is lesz, és akkor bele se merek gondolni milyen botrány lesz.
- és akkor mi van ha egy lesifotós? az a jó, legalább nem valami bérgyilkos vadászik ránk. - próbáltam viccelődni.
- Viccelsz? az jó? El sem tudom képzelni, mi lenne, ha lefotóznának és címlapra kerülnék, ahogy épp csókolózok Veled. - Mondta Justin, a Veled szót igen kihangsúlyozva.
- Jó Tudod mit? én már itt sem vagyok. - majd elrohantam.
- Várj már Tina. Most hova mész?
- El innen, ne hogy valaki véletlen meglásson téged velem, és leégj, hogy nem egy szupermodell, vagy valami más híresség vagyok.
- Hé kicsim. ne haragudj, nem úgy értettem, gyere vissza kérlek. - de én csak mentem tovább, közben sírva.
- Kérlek gyere vissza. Szeretlek.
Majd megfordultam, visszaszaladtam és megcsókoltam.
- Semmi baj, mindegy ki vagy mi volt, majd kitalálunk valamit. - s eközben megölelt, de én nem öleltem vissza őt.
- Most megint mi baj? miért nem ölelsz meg? - kérdezte aggódva.
- Csak vigyél haza jó?
- De....
- Kérlek! - vágtam bele mondatába.
- Jól van. - majd be szálltunk az autóba, s haza mentünk.
Ki szálltam az autóból és be indultam a lakásunkba.
- Hé Martina várj.
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Most akkor ez lesz mindig? ha kicsit össze kapunk akkor így fogunk el válni?
- Nem, de most nagyon megbántottál, és még én szégyelltem magam, hogy nem lehetek számodra megfelelő. De ha nem vagyok elég jó, vagy baj, hogy nem vagyok híres akkor miért vagy velem?
- Nyugi már, tudod, hogy nem úgy értettem. Ne haragudj rám. - kérlelt Justin.
- Nem haragszom, de most egy kicsit hanyagoljuk egymást. - válaszoltam könnyeimmel küszködve.
- Ezt hogy érted? Mi van?
- Úgy értem, hogy hagyjuk egymást egy darabig. Szerintem elkapkodtuk a dolgokat. Jó éjt. S beszaladtam a házba. Becsuktam magam mögött az ajtót, felszaladtam a szobámba, ráfeküdtem az ágyamra és sírni kezdtem.

Eközben Justin
Még pár órát ült a Staar lakás előtt, majd hazament.
- Hihetetlen, hogy ilyen hülye voltam. - mérgelődött Justin, majd elejtette kulcsát.
Mikor lehajolt érte még bele is rúgott véletlen, s egyenesen az udvarra repült a kulcs.
- Hát ez hihetetlen. Még ez is.
Jus kiment, kereste a kulcsot, majd a bokorból a rejtélyes idegen elő sétált.
- Hello Bieber, csak nem ezt keresed?
- Te mit keresel itt? - kérdezett vissza Justin.