Június 20. Hétfő van, a nyári szünet első napja. A barátnőimmel mentünk sétálni a városba, mikor megláttam egy plakátot. Justin holnap este szabadtéri koncertet ad az AVON színház előtt. Rögtön tudtam mit kell tennem. Haza szaladtam. Hayley nem értette mi történt velem, de mivel nem is igazán érdekelte így Amberrel együtt sarkon fordultak és elmentek. Egészen hazáig futottam, majd lihegve beértem a házba.
Anyaa kérlek! - mondtam, levegőért kapkodva.
Mi történt kicsim? - értetlenkedett anya.
Tudod Justin a régi legjobb barátom koncertezik holnap este, elmehetek?
Igen elmehetsz, csak ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra. - válaszolta, egy kis anyai szigorral.
Rendben anya, köszönöm, köszönöm. - majd a nyakába ugrottam.
Justin Bieber? az a nyálas "fiú" aki lány? - Gúnyolódott Jessica a nővérem.
SHUT UP, Jess. - üvöltöttem neki majd a szobámba szaladtam.
*eközben*
- Biztos, hogy jó ötlet ez a koncert Scoo?
- Justin, bízz bennem tesó. - hangzott a válasz.
- De 5 éve először jöttem vissza ide, mint sztár. Nem tudom menni fog-e ez itthon. - aggodalmaskodott Biebs.
- Hé, bro. Nyugodj meg, Minden rendben lesz. De most készülődj, 4 óra múlva koncert.
*vissza hozzám*
Hihetetlen, hogy eljött ez a nap. Magamra kaptam a legvagányabb szerkóm. Reméltem, hogy Justin majd megismer de hát... erre igen kicsi az esély. Egy kis smink, szegecses cipő és már indulhatunk is.
4 óra van még a kezdésig és már ott is voltam, más senki sem volt ott. Miközben leültem a lépcsőre, felidéztem az akkori emlékeket. Akaratlanul is de könnyek szöktek szemembe, majd a merengésből egy ismeretlen kéz rántott ki.
- Ne haragudj, de itt hamarosan egy koncert lesz, szeretnélek megkérni, hogy állj át a túloldalra, mert nem fognak elférni a hangosítások és még a végén valamit tönkre teszel. - mondta egy fiatal srác.
Fekete napszemüveget, és Bieber-es szerelést viselt.
- Ohh elnézést már megyek is. - válaszoltam.
Körülbelül 3 lépcsőfokot mentem le, mikor megfordultam.
- Várjunk csak.. te vagy Justin Bieber? - kérdeztem, némi izgalommal a hangomban.
- Shhh. csittított el Jus. Kérlek ne hívd rám a figyelmet. Köszönöm.
- Már miért tenném dilis. 10 éve elsőbe amikor elbújtál a nagyobbak elől, akik mindig bántottak akkor sem tettem. Emlékezz. - kacagtam el magam.
- Na igen. De hé... Na ne.. te? de.. de.. te? hogy? az? Mi? Jézusom - dadogott majd felkapott és a levegőben megpörgetett.
- Igen igen én vagyok az, Martina csak tegyél le, mert mindjárt hányok.
- Ohh ne haragudj tényleg, te sosem szeretted ha sokáig forogtunk. Mindig hánytál utána, és 80%ban a cipőmre.
- Hahh na igen. - nevettem.
- Figyelj most mennem kell készülni, de koncert után egy Bieber crew-s ember megy érted, ő Stew. Beültet egy sötétített kocsiba, na abban leszek én is. Elmehetnénk valahova kicsit beszélgetni. De ne haragudj most rohanok. - Majd adott egy puszit a homlokomra és elszaladt.
- Szia.. - de válasz már nem érkezett.
A koncert után nem sokkal minden úgy történt ahogy mondta. Jött Stew értem, a kocsi és ő.
- Na végre nyugalom van. Imádom a rajongóim, de jó érzés mikor pihenhetek, de most térjünk át rád. Már 10 éve annak, hogy mi találkoztunk. Hiányoztál, és hát.. nagyon megváltoztál. - mondta Justin.
- Hát igen... te szintén hiányoztál nekem, és mit ne mondjak te is megváltoztál. De ugye jó értelemben? - kérdeztem kételkedve.
- Természetesen. Nagyon csinos lettél. Nem mintha eddig nem lettél volna az, csak most már kész nő vagy. Ne haragudj ha rád mozdulok, de tombolnak a hormonjaim. - kacagta nekem kis dilisem.
- Haha rendben de akkor ez rám is érvényes. Egyébként te is jól nézel ki. - Mondtam szégyellősen.
- Akarod, hogy haza vigyünk?
- hát öhm, jó lenne. Anya már biztos kivan, hogy merre vagyok. Na igen.. Mrs. Star nagyon aggódós, de jó fej anya. Még ott laktok? - kérdezte Juju.
- Igen.
* Haza értünk*
- Öröm volt veled találkozni, remélem még összefutunk valamikor. Jóéjt Blondie. Haha - viccelődött Biebs.
- Hát igen, így váltunk el 10 éve és 10 év kellett ahhoz, hogy találkozzunk. Na mindegy. Jó éjszakát Justin.- majd besétáltam az ajtón. Felszaladtam a szobámba, ledobtam ruháim, letusoltam majd lefeküdtem aludni.
* Másnap*
Éppen reggel a boltba indultam, amikor az ajtóba neki mentem valakinek. Erre nem számítottam, mit ne mondjak, ez aztán a meglepetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése