Dreamland - VI. Fejezet

Dreamland - VI. Fejezet  Találkozás

* Justin szemszöge*
- Nem gondoltam volna, hogy még valaha látni foglak téged. - mondtam merészen.
- Hát én sem gondoltam volna, hogy így fogunk legközelebb találkozni, de amikor elindultál a sztárságod felé és a Nagy Dzsásztín Bibörke lettél, akkor megmondtam neked, hogy ettől még nem foglak békén hagyni. Lehet az utolsó tettem az 10 éve volt, mikor falhoz nyomtalak de az a lány az a Martina mindig közbe lépett. Emlékszel? - hadarta a különös idegen.
- Emlékszek. De mit keresel itt Allen? miért nem hagysz békén?
- Pénz kell, és reméltem te tudnál adni. - válaszolta szinte már fenyegetőzve.
- Nem fogok neked adni pénzt, se semmi mást. - majd elsétáltam.
- Hát jó, de ne csodálkozz, ha véletlen egy öhm.. hogy is mondjam magán jellegű kép a kis barátnőddel világot látna, vagy netán baja esne valami rossz véletlen folytán neki.
- Hozzá ne érj! Mennyi kell? - dühödtem fel.
- 1 millió dollárra lenne szükségem.
- Magadnál vagy? nem kapsz egy fillért sem és most kotródj innen, takarodj. - Mondtam neki, közben kilökdöstem az ajtón.
- S még egyszer meg ne lássalak itt.
- Hát jó Justinka, de én szóltam. Még találkozunk.

Mit tegyek most? Nem élném túl ha bántaná Martinát. Várjunk csak, ő elment, és Martina nem tud semmit azonnal fel kell hívnom.
Tárcsáztam a számot, de csak a hangposta kapcsolt, így elmentem hozzá.

- Nyitom már. - hallottam szerelmem bársonyos hangját, ami csak úgy gyengéden simogatta fülem.
- Te mit keresel itt? - kérdezte.
- Hozzád jöttem, van egy kis baj.- mondtam aggódva.
- Ne haragudj Justin, de időre van szükségem.
- De, de várj kérlek. - De nem várt meg és becsapta az ajtót.

Hetekig próbáltam őt elérni, de nem sikerült. Már szinte feladni akartam, de még egyszer felhívtam, és nagy örömömre felvette a telefont.
- Hallo?
- Én vagyok az, Justin. Beszélhetnénk?
- Már jobban vagyok gondolkodtam, és én is szeretnék veled beszélni. - Mondta Martina.
- Akkor egy óra múlva érted megyek, jó?
- Oké. Majd találkozunk.
- Szia. - válaszoltam.
És már szaladtam is készülődni. Természetesen AXE spray-t használtam. Az a kedvenc illata neki.
Gyorsan elszaladt az az 1 óra, s már indultam is kedvesemért. Nagyon izgatott vagyok, mintha csak az első randim lenne, de hát ez természetes, hisz számomra a tökéletessel találkozom.
Oda is értem hozzá, beszálltunk az autóba és elmentünk egy kávéházba. Leültünk, és elkezdtünk beszélgetni. Életem legszebb pillanatai voltak mikor a szemébe nézhettem, úgy őszintén, de persze mint mindig most is elrontották a tökéletes pillanatot.

Dreamland V. Fejezet

Dreamland - V. Fejezet - rejtélyes idegen

S mi csak csókolóztunk. Justin épp fel akart emelni, amikor a kert felőli bokroktól egy ág reccsenés szerű hang hallatszott. A szánk hirtelen eltávolodott egymástól.
- Te is hallottad? - kérdezte Justin.
- Igazából nem akartalak megijeszteni, de én már korábban észrevettem, hogy olyan mintha valaki figyelne, de nem akartalak felzaklatni. - szégyenlősködtem.
- Hogy mi? Miért nem tudtál szólni? Akkor most nem lennénk ilyen helyzetben. Istenem mit csináljak. - Förmedt rám Jus, majd a haját tépte.
- Jól van szerelmem, ne haragudj rám kérlek. Nyugodj meg. Megijesztesz. - válaszoltam.
- Nincs nyugi. Mi van ha valami lesifotós volt? akkor holnap ez már a címlapon is lesz, és akkor bele se merek gondolni milyen botrány lesz.
- és akkor mi van ha egy lesifotós? az a jó, legalább nem valami bérgyilkos vadászik ránk. - próbáltam viccelődni.
- Viccelsz? az jó? El sem tudom képzelni, mi lenne, ha lefotóznának és címlapra kerülnék, ahogy épp csókolózok Veled. - Mondta Justin, a Veled szót igen kihangsúlyozva.
- Jó Tudod mit? én már itt sem vagyok. - majd elrohantam.
- Várj már Tina. Most hova mész?
- El innen, ne hogy valaki véletlen meglásson téged velem, és leégj, hogy nem egy szupermodell, vagy valami más híresség vagyok.
- Hé kicsim. ne haragudj, nem úgy értettem, gyere vissza kérlek. - de én csak mentem tovább, közben sírva.
- Kérlek gyere vissza. Szeretlek.
Majd megfordultam, visszaszaladtam és megcsókoltam.
- Semmi baj, mindegy ki vagy mi volt, majd kitalálunk valamit. - s eközben megölelt, de én nem öleltem vissza őt.
- Most megint mi baj? miért nem ölelsz meg? - kérdezte aggódva.
- Csak vigyél haza jó?
- De....
- Kérlek! - vágtam bele mondatába.
- Jól van. - majd be szálltunk az autóba, s haza mentünk.
Ki szálltam az autóból és be indultam a lakásunkba.
- Hé Martina várj.
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Most akkor ez lesz mindig? ha kicsit össze kapunk akkor így fogunk el válni?
- Nem, de most nagyon megbántottál, és még én szégyelltem magam, hogy nem lehetek számodra megfelelő. De ha nem vagyok elég jó, vagy baj, hogy nem vagyok híres akkor miért vagy velem?
- Nyugi már, tudod, hogy nem úgy értettem. Ne haragudj rám. - kérlelt Justin.
- Nem haragszom, de most egy kicsit hanyagoljuk egymást. - válaszoltam könnyeimmel küszködve.
- Ezt hogy érted? Mi van?
- Úgy értem, hogy hagyjuk egymást egy darabig. Szerintem elkapkodtuk a dolgokat. Jó éjt. S beszaladtam a házba. Becsuktam magam mögött az ajtót, felszaladtam a szobámba, ráfeküdtem az ágyamra és sírni kezdtem.

Eközben Justin
Még pár órát ült a Staar lakás előtt, majd hazament.
- Hihetetlen, hogy ilyen hülye voltam. - mérgelődött Justin, majd elejtette kulcsát.
Mikor lehajolt érte még bele is rúgott véletlen, s egyenesen az udvarra repült a kulcs.
- Hát ez hihetetlen. Még ez is.
Jus kiment, kereste a kulcsot, majd a bokorból a rejtélyes idegen elő sétált.
- Hello Bieber, csak nem ezt keresed?
- Te mit keresel itt? - kérdezett vissza Justin.

Dreamland - IV. Fejezet - Jelena vs. Jartina?

Justin csak ment, és ment. Tudta mit akar, s tudta, hogy ez nagy kockázattal fog járni, de meg kell tennie.
Hamarosan megérkezett Selenához. Még időzött a kocsijában ülve a ház előtt, majd rájött, hogy nem. A szíve képtelen vele lenni, így újra elindult, ezúttal Martinához.
Körülbelül fél óra múlva oda is ért, majd elkezdte dobálni kaviccsal Martina ablakát.
- Mi van már? - ordítottam.
- Pszt, Justin vagyok gyere le.
- Tudod te, hogy mennyi az idő? a családom már rég alszik.
- Csak gyere.
- Jól van. - majd lementem.

- Mit akarsz? - kérdeztem Justintól.
- Remélem sok időd van, mert mondanom kell valamit. -közben leültünk a kertbe a hintaágyra.
- Mondd.
- Nézd próbálkoztam változtatni magamon, és el is ítélhetsz, de el kell mondanom. Tudom, hogy mi csak legjobb barátok lehetünk, de figyelj.. Szeretlek. Még sosem éreztem így senki iránt sem. Szeretlek és veled akarok lenni, de tudom, hogy te nem és én ezt tiszteletben tartom, csak kérlek, ne haragudj rám e miatt.
Megértem, ha ezek után nem akarsz engem többet látni és dühös vagy.
- Igen, dühös vagyok. - mondtam, majd Justin elindult az autója felé.
- De nem azért amit érzel, hanem mert annyira tartasz engem, hogy azt gondold, ezért megharagszom rád.
De tudod mit? nem haragszom és tudod miért? mert én is így érzek.
Majd Justin felemelte a fejét, vissza jött hozzám és megcsókolt.
Életem legszenvedélyesebb és egyben legédesebb csókja volt. Azt akartam, hogy ennek sose legyen vége, majd megjelent fölöttünk egy helikopter. Tele volt paparazzisokkal. Justin megfogta a kezem s berántott az autójába, majd egész éjjel furikáztunk, végül én törtem meg a csendet.
- Akkor mi most....?
- Igen? kérdezte.
- Együtt vagyunk? - szégyenlősködtem.
- Hát hivatalosan nem kérdeztem meg, de ez lett volna a 2. lépés. Szóval Martina Star lennél a barátnőm, a párom?
- Justin Bieber. Igen, mindennél jobban szeretnék veled lenni.
Majd vezetés közben igaz, de oda hajolt hozzám és megcsókolt.
Hirtelen egy hatalmas ház előtt álltunk meg, ami körülbelül 15szer nagyobb volt mint a mi 2 emeletes házunk. Igazi mini falu volt, majd kiderült, hogy ez nem más mint a Bieber villa.
Meglepetten néztem körbe.
- Azta ez a te házad?
- Igen, de ez most nem lényeg. Gyere, mutatok neked valamit. - Majd bekötötte szemeim és elkezdett vezetni egy irányba.
- Hova megyünk hé? - kíváncsiskodtam.
- Shhh bízz bennem, majd megálltunk és megcsókolt.
- Mindjárt ott vagyunk már kicsim, nyugi.
Kb. 2 perc múlva levette a szememről a kötést.
És tadaaaa. mondta Justin, majd mögém sétált és átölelt.
 Egy óriás medencéhez értünk ahol a víz tükör sima volt, s a tele hold vissza tükröződött rajta. Kicsit dombosabb volt így volt egy kisebb "vízesés" is.
Istenem, ez gyönyörű. Édes vagy. - Majd megcsókoltam.
Szeretlek. - mondta remegő hangon.
Szeretlek. - válaszoltam.
Ledobta ruháit, s csak egy szál boxerban beleugrott a vízbe.
-Gyere te is. - Kiabált
- De hideg a víz.
- Azt akarod, hogy én dobjalak be a vízbe?
-Megyek már. - válaszoltam majd vetkőzni kezdtem.
- Akarod, hogy segítsek baby? - mondta perverzen Justin.
- Nem kell dilisem, köszönöm. - aztán már csak fehér nemű volt rajtam, s beugrottam mellé a vízbe.
Oda úszott hozzám s átkarolt, megcsokólt. Hevesen csókolózni kezdtünk, majd lehúzott a víz alá, de engem nem érdekelt, csak csókoltam tovább őt. Nem akartam őt elengedni, de éreztem, hogy ő sem. Ha meg fulladunk most a víz alatt az se érdekel, mert bennem van a tudtam, hogy a karjaiban tartott, de alig merengtem el, már is egy pillanatra elvesztettem az eszméletem, Justin megijedt és felhúzott a víz felszínére.
Jól vagy kicsim? - agódott.
Igen. Ne aggódj miattam. Szeretlek.
Majd megcsókoltam, s újra csókolózni kezdtünk, amit soha sem fogok elfelejteni, de azt nem vettük észre, hogy valaki kukkol minket közben. Vajon ki lehet az a rejtélyes idegen? De nem is érdekelt. Csak élvezni akartam, hogy vele vagyok.

Dreamland III. Fejezet Időutazás

Te mit keresel itt?
Baj, hogy jöttem? Ha zavarok elmehetek
Nem dehogy is, gyere be. - Hangzott tőlem a válasz
Rendben.

- Anya ne haragudj, de vendégünk van. Jess kérlek menj el helyettem a boltba. - Mondtam.
- Persze mindig mindent én. - mérgelődött Jessica, majd beleütközött a vendégünkbe.
- Jó reggelt Mrs. Star, remélem még emlékszik rám, Justin Bieber vagyok, a lányuk egykori legjobb barátja. - Majd mint ahogyan azt illik, Jus kezet csókolt édesanyámnak.
- Szia Justin. Micsoda meglepetés, nem zavarsz menjetek fel nyugodtan, van üdítő popcorn, rágcsa minden ha kell valami szóljatok. - Mondta anya.
- Rendben anyu. Köszönjük.
- Ohh szia Jessica, szebb vagy mint általában - Majd Justin megölelte nővérem.
Akaratlanul is de elfogott egy furcsa érzés. Igen. Ez a féltékenység.
Mehetünk Tina? - kérdezte Justin
Persze. - mondtam.
Majd nagy meglepetésemre Justin felkapott karjaiba, s felvitt az emeleten, egyenesen a szobámba.
- Hmm.. De jól tudod az utat. Hahaa
- Hát igen. Valaha ez volt a második otthonom. - mondta könnyeivel küszködve.
- Hé, ez azóta sem változott, itt mindig nyitott ajtók fogadnak. - mondtam neki.
- Köszönöm! - majd megölelt.
- Ez csak természetes. - suttogtam neki.
 Majd megnéztünk egy filmet..

Ezek a találkozások hetekig, hónapokig tartottak. Minden napot együtt töltöttünk, és lassan de biztosan Belé szerettem. Már tudtam mit akarok, vele akarok lenni csak vele, de tudom, hogy ő soha nem fogja viszonozni az érzéseim, s ezt tiszteletben tartom.

*Bieber villában*
- Hé Ry, neked mindent elmondhatok igaz?
- Hát persze Justin, na mibaj?
- Tudod van az a lány, Martina akivel mostanában a napjaim töltöm. Az a helyzet, hogy belé szerettem. Vele akarok lenni. Mikor filmezünk és beszélgetünk, ámulva nézem őt és percről percre egyre jobban belé szeretek. Mindig meg akarok csókolni, de nem teszem, mert tudom, hogy csak Legjobb barátként tekint rám és ezt tiszteletben tartom.
- öregem.. ez tiszta High School Musical. Ha most hallottad volna magad, röhögtél volna. Ez nem az a Justin akit én ismerek. Légy macsó, menj el hozzá, mondd el mit érzel és csókold meg, vagy ha béna vagy menj el Selenához nyomulj rá, és legyen újra Jelena, hogy mindenki boldog legyen. - hangzott Ryan tanácsa.
- Igazad van, kösz tesó. Most elmegyek.
Majd Justin kiszaladt házból az autójához, s elindult.

A kérdés az, vajon hova?! Martinához, hogy elmondja az érzéseit vagy, hogy megjavítsa Selenával, a popszenzációval a kapcsolatát.

~Dreamland ~ II. Fejezet - Fordulatok

Június 20. Hétfő van, a nyári szünet első napja. A barátnőimmel mentünk sétálni a városba, mikor megláttam egy plakátot. Justin holnap este szabadtéri koncertet ad az AVON színház előtt. Rögtön tudtam mit kell tennem. Haza szaladtam. Hayley nem értette mi történt velem, de mivel nem is igazán érdekelte így Amberrel együtt sarkon fordultak és elmentek. Egészen hazáig futottam, majd lihegve beértem a házba.
Anyaa kérlek! - mondtam, levegőért kapkodva.
Mi történt kicsim? - értetlenkedett anya.
Tudod Justin a régi legjobb barátom koncertezik holnap este, elmehetek?
Igen elmehetsz, csak ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra. - válaszolta, egy kis anyai szigorral.
Rendben anya, köszönöm, köszönöm. - majd a nyakába ugrottam.
Justin Bieber? az a nyálas "fiú" aki lány? - Gúnyolódott Jessica a nővérem.
SHUT UP, Jess. - üvöltöttem neki majd a szobámba szaladtam.

*eközben*
- Biztos, hogy jó ötlet ez a koncert Scoo?
- Justin, bízz bennem tesó. - hangzott a válasz.
- De 5 éve először jöttem vissza ide, mint sztár. Nem tudom menni fog-e ez itthon. - aggodalmaskodott Biebs.
- Hé, bro. Nyugodj meg, Minden rendben lesz. De most készülődj, 4 óra múlva koncert.

*vissza hozzám*
Hihetetlen, hogy eljött ez a nap. Magamra kaptam a legvagányabb szerkóm. Reméltem, hogy Justin majd megismer de hát... erre igen kicsi az esély. Egy kis smink, szegecses cipő és már indulhatunk is.
4 óra van még a kezdésig és már ott is voltam, más senki sem volt ott. Miközben leültem a lépcsőre, felidéztem az akkori emlékeket. Akaratlanul is de könnyek szöktek szemembe, majd a merengésből egy ismeretlen kéz rántott ki.
- Ne haragudj, de itt hamarosan egy koncert lesz, szeretnélek megkérni, hogy állj át a túloldalra, mert nem fognak elférni a hangosítások és még a végén valamit tönkre teszel. - mondta egy fiatal srác.
Fekete napszemüveget, és Bieber-es szerelést viselt.
- Ohh elnézést már megyek is. - válaszoltam.
Körülbelül 3 lépcsőfokot mentem le, mikor megfordultam.
- Várjunk csak.. te vagy Justin Bieber? - kérdeztem, némi izgalommal a hangomban.
- Shhh. csittított el Jus. Kérlek ne hívd rám a figyelmet. Köszönöm.
- Már miért tenném dilis. 10 éve elsőbe amikor elbújtál a nagyobbak elől, akik mindig bántottak akkor sem tettem. Emlékezz. - kacagtam el magam.
- Na igen. De hé... Na ne.. te? de.. de.. te? hogy? az? Mi? Jézusom - dadogott majd felkapott és a levegőben megpörgetett.
- Igen igen én vagyok az, Martina csak tegyél le, mert mindjárt hányok.
- Ohh ne haragudj tényleg, te sosem szeretted ha sokáig forogtunk. Mindig hánytál utána, és 80%ban a cipőmre.
- Hahh na igen. - nevettem.
- Figyelj most mennem kell készülni, de koncert után egy Bieber crew-s ember megy érted, ő Stew. Beültet egy sötétített kocsiba, na abban leszek én is. Elmehetnénk valahova kicsit beszélgetni. De ne haragudj most rohanok. - Majd adott egy puszit a homlokomra és elszaladt.
- Szia.. - de válasz már nem érkezett.

A koncert után nem sokkal minden úgy történt ahogy mondta. Jött Stew értem, a kocsi és ő.
- Na végre nyugalom van. Imádom a rajongóim, de jó érzés mikor pihenhetek, de most térjünk át rád. Már 10 éve annak, hogy mi találkoztunk. Hiányoztál, és hát.. nagyon megváltoztál. - mondta Justin.
- Hát igen... te szintén hiányoztál nekem, és mit ne mondjak te is megváltoztál. De ugye jó értelemben? - kérdeztem kételkedve.
- Természetesen. Nagyon csinos lettél. Nem mintha eddig nem lettél volna az, csak most már kész nő vagy. Ne haragudj ha rád mozdulok, de tombolnak a hormonjaim. - kacagta nekem kis dilisem.
- Haha rendben de akkor ez rám is érvényes. Egyébként te is jól nézel ki. - Mondtam szégyellősen.
- Akarod, hogy haza vigyünk?
- hát öhm, jó lenne. Anya már biztos kivan, hogy merre vagyok. Na igen.. Mrs. Star nagyon aggódós, de jó fej anya. Még ott laktok? - kérdezte Juju.
- Igen.
* Haza értünk*
- Öröm volt veled találkozni, remélem még összefutunk valamikor. Jóéjt Blondie. Haha - viccelődött Biebs.
- Hát igen, így váltunk el 10 éve és 10 év kellett ahhoz, hogy találkozzunk. Na mindegy. Jó éjszakát Justin.- majd besétáltam az ajtón. Felszaladtam a szobámba, ledobtam ruháim, letusoltam majd lefeküdtem aludni.

* Másnap*
Éppen reggel a boltba indultam, amikor az ajtóba neki mentem valakinek. Erre nem számítottam, mit ne mondjak, ez aztán a meglepetés.

Dreamland - I. fejezet Bevezető

Szerintem tudjátok ki "Justin Bieber"? Igen, az a Justin Bieber, aki milliók szívét megdobogtatta, aki miatt rengeteg lány felébred reggel majd este elalszik, aki nélkül sokan nem lennének képesek létezni. Az akit mindenki szeretne ismerni, akivel mindenki szeretne jóba lenni, netán együtt lenni mint férfi a nővel. Sokak szerint, akik személyesen ismerik őt, azok mázlisták, azoknak az élete csodálatos. Hát nekem van szerencsém őt ismerni személyesen, de várjunk csak?! Ez a rész is el fog jönni. Kezdjük talán az elején.
A nevem Martina Star, 17 éves átlagos tinédzser vagyok. A szüleimmel 10 éve költöztünk ki Kanadába. Akkoriban kezdtem az első osztályt. Abba az iskolába jártam, ahova egykor egy kis örökmozgó, igen kis helyes srác járt. Ő volt Justin. Év vesztes volt ezért osztálytársak lettünk. Minden napom úgy telt, hogy körülöttem mindenki beszélget, mindenki boldog, mindenki jól érzi magát, kivéve én. Egyedül éreztem magam. Az angolt épp, hogy csak beszéltem. Tudjátok Justinnak se volt tökéletes élete. Eleinte neki sem alakult minden rózsásan, de ezt az igazi "Belieberek" tudják. Egyik reggel éppen egyik leckémet néztem át, mikor megláttam, hogy 4 fiú körülveszi Justint. Rugdosni kezdték és kicsúfolták, szidták a családját. Ő felállt, s miközben a helyére ment végig lökdösték és nevettek rajta. Láttam hogy arcán végig gördült egy könnycsepp. A helyét is elfoglalták, ezért csak mellettem az "új lány" mellett volt csak hely. Hát leült mellém. Nagyon tetszett külsőre, pedig csak elsős voltam, kis semmi, de tudtam, hogy ő is és én is érettebbek vagyunk a korunknál.
Szünetbe láttam, hogy elment valahova. Én követtem, nem tudtam mi lesz ebből majd megláttam, hogy a templomba ment. Imádkozott.
Ezek a bántalmazások megtörténtek következő nap is, de nem hagytam őt ott. Megvédtem. Ettől a perctől kezdve barátok voltunk. Végig kísértem őt a karrierjén. Láttam őt énekelni a színház előtt, láttam ahogyan sztár lesz, de ez a barátság akkor ott meg is szakadt. Nem tagadom minden nap gondolok rá, hogy mi lett volna köztünk, velünk, ha ő most normális életet élne, mint a tinik 99%-a.
Azóta eltelt 10 év. Már nem találkoztunk azóta. Ő már más életet él, én ugyanazt és ugyanott, de büszke vagyok rá. Ő már 19 éves érett férfi, én meg 17 éves vagyok és úgy érzem kezdek nő lenni. A napjaim ugyanúgy telnek mint másoknak, míg egy hirtelen fordulat nem jött az életemben. Ha érdekel a folytatás, térj vissza hozzám és olvass tovább.